Az egész sztori valamikor 2005 táján kezdődött. Két testvér és egy unokatesó örökölt némi szőlőbirtokot. Először nem tudták mit kezdjenek vele, majd hosszas gondolkodás után tizenpár évesen megalapították CousinVin nevű borászatukat. Az első évjáratok finoman szólva is hagytak némi kívánnivalót maguk után, de a tanulási folyamat elkezdődött. 2010 tájékán a srácok megpróbálkoztak első palackos évjáratukkal, ami a szakemberek és a közönség tetszését is elnyerte. Valahogy minden összejött, jó volt a bor, tetszetős volt a különleges palackdizájn. Azért nem volt minden fenékig tejfel; méretgazdaságossági szempontból voltak gondok, hisz a 7500 palack egységköltsége nem volt alacsony, valamint a magyar piac még csak akkortájt ismerkedett a burgundi, illetve a csavarzáras palackokkal. 

A második évben a taktika maradt, a sortiment valamint a palackszám bővült. Ennek köszönhetően újabb problémákkal kellett szembenézni: Sopron és környéke túl kicsi felvásárlópiac, és hát beköszöntött a gazdasági válság is. Az emberek egyre kevésbé engedhették meg maguknak a palackos borokat.

Itt a nagy kérdés, hogy jön ez ide?

A válasz viszonylag egyszerű. A srácok mentora, aki már több, mint 20 éve Ausztria egyik elismert borásza (nem mellesleg magyar és soproni lakos) úgy gondolta, itthon is szeretne valami maradandót letenni az asztalra. Így történt, hogy 2011 végén a Cousint is beolvasztva megszületett a Winelife és hamarosan jön a második évjárat.

Az én szerepem ebben a sztoriban szerintük viszonylag egyszerű: a marketing, hisz a bor jó csak el kell adni, de nem mindegy hogyan. Erről szól ez a blog.