Ma este valamikor hat óra előtt egy kicsivel lementem a pincébe. Peti meg Csabi épp nagy pakolásban voltak- próbálták a helyükre sakkozni a frissen palackozott borokkal teli ketreceket- gondoltam segítek nekik, hogy ne kelljen annyi minden megmozgatniuk. Így hát kezemben két palack frissen palackozott roséval tértem haza. A mi borászatunkban az október a marketinges számára nem számít pörgős hónapnak, ami az eladásokat illeti, ugyanis ez az az időszak, amikor régi borunk már nagyjából elfogyott az új meg még nem kapta meg az OBI engedélyt. Azonban november közepétől minden megváltozik. Megjön az áhított engedélyszám, a nyomda tüstént nekiáll a címkéknek, mi pedig sorra járjuk a boltokat, kereskedéseket, vendéglátóegységeket, és újratárgyaljuk az eddigi egyezségeket, új borokat ajánlunk, árakról egyezkedünk. Kétségkívül az elkövetkező két hónap lesz az, amikor egy percig sem fogunk unatkozni.
Most azonban még a konyhában ülve, egy, a nagyközönség által még nem kóstolt rosé mellett van időm elgondolni, milyen lesz a 2013-as évjárat, milyen lesz a 2014-es évünk. Először és mindenekelőtt természetesen jó, sőt remek. Azonban, ahogy az egyetemen tanították, a feltett hipotézist illik bizonyítani is, hát akkor ezennel el is kezdem.
Csabi, Peti, Samu ismét beleadtak mindent a borkészítés során. Ha kellett méteres tartályokat sikáltak fertőtlenítőszerrel, ha kellett négy-öt napig gumicsizmában aludtak-ha aludtak-, hogy az éjszaka közepén is ellenőrizni tudják minden rendben van-e. Idén is, mint mindig a legjobb alapanyagokkal dolgoztunk. A legjobb szőlővel, a legjobb élesztővel, a legjobb szaktudással.
Természetesen idén is beleadtunk mindent, amitől egy bor igazán WineLife lesz. Került bele rengeteg humor, került bele egy csipetnyi – a készítés során általában Peti kárára elsütött- csíny, rengeteg jókedv, fejvakarás, a kialvatlanság számlájára írható sokcsillagos szó, a szőlő és a bor iránt érzett tisztelet, rengeteg sztori, anekdota és természetesen soproni vagányság is.
Ezek ismeretében mi várható tőlünk a 2014-es évben? Valószínűsítem, Samut ismét a zöld overalljában fogom majd legtöbbet látni, Peti mindig elfelejt majd övet felvenni, Csabit kilométerekről fel lehet majd ismerni a Transit volánjánál, és én továbbra sem tudok majd tisztességesen nyakkendőt kötni. Ilyenek vagyunk, ezt el kell fogadni. Jövőre is igyekszünk majd a legtöbb helyen ott lenni. Megtalálhatóak leszünk Sopronban a Fő téren, Szolnokon a Tiszavirág Fesztiválon, a Volton, Hegykőn, a METRO polcain, a Soproni Borház hűtőjében , a Central Park Café pultjában, a TasteVino-ban Szabi kezében, a Sidewayz honlapján... Azokon a bizonyos pénteki, ill szombati fesztiválestéken Csabi jövőre is mindig az igazat, csakis az igazat fogja mondani, Peti ugyanolyan morcos lesz mindenkire, aki csak egy pillantást vet Piróra, Samu ugyanúgy a faház mellett fog sztorizni, és én is eléneklem majd Cseh Tamás slágerét, amely úgy kezdődik: Ha Koncz Zsuzsával járhatnék egyszer….
Aztán év végén, ha kiürülnek a készletek és csak nyomokban lehet a pincében rosét találni, megveregetjük egymás vállát és azon versengünk melyikünk volt a legjobb az évben. Természetesen megállapodunk abban, hogy Csabi, mert mint megtanultam az évek során, mindig Csabi a legnagyobb király, és ezzel nem is akarok vitatkozni.
Röviden ez várható majd Tőlünk a 2014-es évben. Próbáljuk azt tenni, amihez a legjobban értünk, azaz megpróbálunk Samu, Csabi, Peti és Kulbi maradni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.