Winelife

Magyarországon három dolog van, amihez mindenki ért. Az egyik a foci, a másik a politika, a harmadik a bor. Az első kettővel most nem foglalkoznék, nem tisztem. A harmadikhoz is félve szólok hozzá, hisz csak három és fél éve foglalkozom komolyabban borral, bormarketinggel. Nem merem azt mondani, hogy értek hozzá, mindössze van néhány papírom, ami bizonyítja, hogy kicsit komolyabb a viszonyom vele, mint az átlagnak. Ami talán feljogosít ezen posztok írására, az az, hogy immáron belülről is látom egy borászat életét, a másik ok pedig igazán profán, szinte kézenfekvő: szeretem a bort.

Mostanában több kóstolónk van, többször találkozom közvetlenül a meggyőzendő célcsoporttal, többször nyílik lehetőségem némi kötetlen beszélgetésre. Ezen kóstolók során azon kívül, hogy Csabival vagy Samuval elmondjuk mi, hogyan, miért és hol készült, rengeteget tanulunk mi is. Hogy máshogy lehetne jobban lekövetni a fogyasztói magatartást, az uralkodó trendeket, mint egy-egy személyes találkozás során?

Szerencsés- ám, ha más nézőpontot választunk szerencsétlen- helyzetben vagyunk, hisz hozzánk igazán közel van Ausztria, ahol az ember, ha végigkocsikázik a hétfői kukaürítés előtt az utcán láthatja, szomszédék a hétvégi kerti party során nem tétlenkedtek, ami a borivást illeti. Sajnos ez nálunk nincs így. Ahhoz képest, hogy egy-egy borünnep, vagy kóstoló során hány emberrel találkozunk, aki ránézésre megmondja hol kapható a világ legjobb cabernet sauvignonja, a fogyasztási arányszámok igazán alacsonyan vannak, valahol a béka meg az ő feneke alatt. Magyarországon nincs olyan ember, aki ne tudná és hangoztatná, hogy a szomszéd Pisti bora túl savas, bezzeg a Szabó Géza akasztói olaszrizlingje világbajnok. Ha azonban megkérdezzük miért is, valahogy mindig olyasmi választ kapunk: hogy hát, őőő izé, az úgy volt, hogy..... Így van az, hogyha választásra kerül a sor azt illetően, hogy mit igyunk a hétvégi Fradi meccs alatt,mindenki inkább a sör felé nyúl, azzal nem lehet mellélőni. Talán ez az oka annak, hogy Sopronban valahogy mindig hiánycikk a Soproni sör a Tescoban. 

Nemrég tartottam kóstolót, egy zömében hölgyek alkotta társaságnak, akik átlagéletkora súrolta a tizennyolcat- természetesen felülről-. A korábban tapasztaltak alapján meglepő volt mennyire érdeklődnek a borok iránt. Jöttek a kérdések aszúról, poncichterekről, édes- ill. habzóborokról, kékfrankosról, helyes hőmérsékletről. Számomra meglepő módon mertek kérdezni, merték vállalni, hogy nem értenek hozzá, de szeretnék kicsit közelebbről megismerni. Nem gondolták azt, hogy ciki kérdezni, ciki tizenvalahány évesen nem érteni a borhoz. Jó volt látni a megdöbbent arcokat, mikor beszélgetni kezdtünk Dankó Pistáról, jó volt némi vitát szítani azzal, hogy a diszkont áruházakban kapható öt literes vino di tavola vajon minőségi-e vagy sem, és jó volt látni azt, hogy páran már közülük arra is rájöttek, hogy a bor nem csak arra való, hogy buli előtt gyorsan, valamint másnap lehetőleg fejfájás mentesen berúgjanak.

Lehet talán elkezdődött valami. Lehet, hogy hamarosan nálunk is több bor fogy majd, mint sör? Remélem. Valamint remélem azt is, hogy hamarosan nem lesz ciki megkérdezni, vagy legalább ráguglizni, ha nem értünk valamit, ahelyett, hogy valósnak vélt, vagy mondvacsinált indokokkal szakértői leszünk valaminek, amihez igazából lövésünk sincs. Én is sokat kérdezek borászoktól, tanulni és érteni szeretnék sok mindent. Erre azonban mindenkinek van lehetősége, csak ki kell lépni a sztereotípiák világából, akarni kell, és legfőképp felvállalni önmagunkat és azt, hogy nem vagyunk tökéletesek. Emberek vagyunk nem tudhatunk mindent, ám kis akarattal minden megoldható. 

Én igazából csak egy dolgot szeretnék kérni embertársaimtól: Drink more wine! 
.....és egyszer talán tényleg a tízmilló borszakértő országa leszünk......