Sokan azt gondolják, hogy a borászkodás pofon egyszerű. Szüret, préselés, must, (murci), bor, palackozás, címkézés, polcra vele. Valahol egy meseszerű világban, és tőlünk tíz kilométerre nyugatra tényleg így van. Nekünk azonban kis soproni (és általában magyar) termelőknek először meg kell küzdenünk a már-már hétfejű sárkányként is aposztrofálható magyar bürokráciával. Ez az, ami így november tájékán kiveszi a marketinges kezéből a tollat, esetemben a klaviatúrát és önfeledtnek egyáltalán nem mondható láblógatásra kényszeríti. Én szívesen mennék, írnék, fotóznék, játszanék a szavakkal és bizonygatnám mindenkinek, hogy igen ez a legjobb (amúgy tényleg az, nekem elhihetik), azonban van valami, ami ebben meggátol. Méghozzá a sok papírmunka és az OBI, lánykori nevén Országos Borminősítő Intézet.
Vegyük azt a szerencsés és mindenki által elérni kívánt esetet, hogy kész a bor, palackban van, kész a címke, vagy a címke terv, lassan- lassan a leendő vevőket is sikerül döntésre bírni, ugyanakkor hiányzik két szám. Egykori kedvesemmel játszottunk még olyat megismerkedésünk hajnalán, hogy minden nap elküldött e-mailben egy hiányzó elemet a telefonszámából. Az utolsó két nap rendkívül lassan akart eltelni, majd mikor nagy nehezen elérkezett a pillanat és boldogan tárcsáztam a fent leírt rendkívül idegölő, ugyanakkor kétségtelenül eredményes módszer által érkezett számot, aztán kiderült, hogy a sorrend sem mindegy.
Ma Magyarországon, ha valaki bort és főként palackos bort akar kereskedelmi forgalomba hozni, előtte el kell küldenie/ el kell vinnie Budapestre, ahol elkészítik a hivatalos analitikát, aminek birtokában lehet a kötelező adatokat (alkoholfok, engedélyszám) a címkére nyomtatni, valamint a bort forgalomba hozni. Ugyanakkor erre azért várni kell. Abban az esetben ha az ember nem fizet sürgősségi díjat, akár 14-21 napot is, ami valljuk be nem kevés.
Ha belegondolunk, hogy Magyarországon 22 borvidék van, mindegyik borvidéken van kb. 100 bortermelő, aki ha csak ezer litert is, de készít bort, és ezeknek a termelőknek fejenként csak hat fajta boruk van, már ott is járunk, hogy ez nagyon sok, és már meg is érthetjük, hogy ez miért tart ennyi ideig. A baj mindössze annyi, hogy azokat az analitikai értékeket egy komolyabb házi mérőállomás is megmutatja, de ha minden pincészet nem is rendelkezik ilyennel, borvidékenként minimum egy csak akad.
Van, amin nem tudunk változtatni, ez sajnos ilyen. Ilyenkor novemberben, mikor a tavalyi készletek elfogytak, nem tudok mit tenni, mindössze lógatni a lábam és várni azt a két számot, mint anno egykoron.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.