Winelife

Ez a poszt már régóta fogalmazódik fejemben, csak eddig nem nagyon tudtam honnan nekikezdeni. A témaválasztás azért is nehéz, mert arról kell, illetve szeretnék írni, ami személy szerint nekem kedves, ugyanakkor a közönség nem olyan elfogadó ezzel a bizonyos dologgal szemben. Boraink készítése során sokszor tartunk rögtönzött kóstolókat a hordó/tartálymintákból és próbáljuk kitalálni a hogyantovábbot. Ilyenkor mindig elhangzik egy mondat, ami a borászkodás legnagyobb ellentmondását hivatott kifejezni:  Nekünk nem olyan bort kell készíteni, amit mi szeretünk, hanem, amit a közönségünk szeret. Azt hiszem ez a nem mindegy. Persze választhatjuk a nehezebb utat, és mondhatjuk ezt, hogy mi azért sem adjuk fel elveinket, és csak olyan borunk lesz, ami nekünk ízlik, de mi ezt még nem tehetjük meg. A mi ízlésünk és a piac ízlése sokszor nem egyezik meg. Ahhoz azonban, hogy a piac ízlése egy idő után egyezzen a mi ízlésünkkel egy dolog biztos kell, mégpedig hírnév. Abból nekünk egyelőre kevés van, de minden erőnkkel azon vagyunk, hogy ez megváltozzon. 

Ami viszont mostanában nem hiszem, hogy meg fog változni, az az emberek hozzáállása a Sauvignon blanc-hoz, hogy rátérjek a topic ihletőjére is. Ahogy Rohály Tanár Úr is írja a Terra Benedictában, a fajta nem kedveli a hordós érlelést, számára az acéltartályos erjedés a legjobb út, fiatalon érdemes kóstolni. Imént felsorolt tulajdonságai alapján akár Irsai Olivér is lehetne, ám nem az. A különbséget az is jól mutatja, hogy a Sauvignon blanc-nak -ellentétben a többi vezető magyar borfajtával-  a Wikipédián sincs saját szócikke. Annak ellenére, hogy sok -általában magas mésztartalmú földdel rendelkező- borvidéken megtalálható, valahogy sehol nem tudott zászlósborrá válni, és bár nem ismerem a többiek eladásait, szerintem nem hazudok nagyot, hogyha azt mondom, sehol nem rá építik a következő év likviditási terveit. Ám ha reduktív, fiatalon fogyasztandó, sok helyen megtalálható, könnyen beazonosítható karakterű bor, akkor mégis mi lehet a baj. A válasz a könnyen beazonosítható karakterben keresendő. Ellentétben a slágerborokkal, a Sauvignon blanc esetében a karakter az karakter, illata leginkább a frissen kaszált fűhöz, bodzához hasonlít, és megtalálható benne az a vagányság, amitől ki tudna tűnni a tömegből... A legjobban talán úgy tudnám jellemezni, hogy, ha a Sauvignon blanc farsangra menne és mindenki más Chuck Norrisnak öltözne, ő bevállalná a Madrijesztőt az Óz a nagy varázslóból. Lehet, hogy nem olyan népszerű, lehet, hogy kevesen ismerik, de igazi egyéniség, aki senkinek nem ártva keresi a saját helyét, na meg a sárga köves utat. 

Mindezek ellenére én is nemet mondtam. Valamikor szeptember közepén Samu azt kérdezte, szeretnénk-e palackozni Sauvignon blanc-t. Rövid gondolkodás után amellett döntöttünk, hogy nem. Túl elevenen élt még a tavalyi Cousinos próbálkozás emléke. Akármennyire is a rosé meg a zöldveltelini pörgött, szerintem a legjobban eltalált borunk volt. A savak, az ízek, a keretsztori - augusztus elején egy jégeső elvitte a a termés 2/3-át, mégis bizalmat szavaztunk neki, így lett anno a neve Csakazértis- ám mindezek ellenére a piac valahogy nem fogadta be. A szakértők szerették, de a közönség hiányolta belőle a friss gyümölcsöket, a mézet, meg azt ami egy Irsaiban megvan. Így aztán egyik fronton sikert arattunk, a másikon kudarcot, ami nem lenne gond, ha a korábban megénekelt tízmillió borszakértő országa lennénk, de sajnos nem vagyunk. Így aztán idén nekünk sem lesz Sauvignon blanc-unk. Mint oly sokszor sajnos a szív és az ész párharcából ismét az ész jött ki győztesen, így nem maradt más, mint találgatni mi lett volna ha? Ám ennek sok értelme nincs, mert nem lett.

Miért írtam akkor ennyit a semmiről?

Mindenkinek jár 15 perc hírnév....