Winelife

Nemrég holland ismerősöm, aki coachinggal (sajnos ennek a szónak nincs igazi magyar megfelelője, így marad az angol forma) foglalkozik egy viszonylag egyszerű kérdést tett fel nekem. S mivel először úgy gondoltam, hogy a válasz is egyszerű, így hát nagy hévvel vágtam bele a magyarázásba, aztán ahogy egyre jobban belegondoltam már nem is tűnt olyan kézenfekvőnek a felelet. A kérdés pedig a következő volt: A magyar oktatók azt tanítják, hogy mit kell csinálni, vagy azt, hogy hogyan kell csinálni? (az angol formája a kérdésnek talán kifejezőbb: What to do? or How to do?) Félreértés ne essék a gazdasági válságról, vállalkozások marketingjéről és cégvezetésről beszéltünk.

Hogy ez, hogy illik ide, talán a bejegyzés végére meglátjuk.

Sokat olvasok külföldi bormarketinggel foglalkozó oldalakat, ahol az egybehangzó vélemény az, hogy akkor jó egy bor címkéje, ha található rajta ételajánló, megkönnyítve ezzel a fogyasztó dolgát, aki ismerve hűtőszekrényének tartalmát, így majd könnyebben tud választani. Egyesek egészen odáig is elmennek, hogy mivel sok vásárló vizuális típus, jobb meg is jeleníteni az állatot a címkén egy piktogram formájában. Ez engem kifejezetten riaszt. Szeretem magam eldönteni, hogy mit iszom. Persze ismerem, tanultam, hogy milyen ételekhez milyen bort kell ajánlani, ám az én véleményem az, hogy mindenki olyat igyon, amit szeret, ami ízlik neki és ne azt, amit a szakkönyv ajánl. Kóstolókon sem szeretek erről beszélni. Mesélek inkább egy történettel többet a szüretről, vagy éppenséggel találomra kiválasztok egy hölgyet, akit több- kevesebb sikerrel próbálok elcsábítani egy dugóhúzó és egy üveg Néró segítségével. Persze, ha valaki segítséget kér az más, de véleményem szerint a tukmálásnak semmi értelme. Ha valakinek a csirkéhez vöröset van kedve inni, hát legyen, a lényeg az, hogy bor legyen és lehetőleg magyar és ami még fontosabb lehetőleg WineLife.

Így az ünnepek táján talán ezt még fontosabb kihangsúlyozni, hisz mi sem rosszabb annál, mint egy pazarul elkészített lakoma és hozzá néhány fintorgó vendég, akik illemből elfogadják a házigazda borajánlatát, pedig ki nem állhatják a Merlot, Pinot, Kadarkát stb.

Szerencsére egyre több magyar fogyaszt rendszeresen bort. Egyre több televíziós és rádiós műsor foglalkozik a magyar borászat népszerűsítésével, így lassan mindenki tudja a „halhoz fehéret, marhához vöröset” kezdetű mondókát, ezáltal elmondhatjuk, hogy a What to do-val mindenki remekül képben van. Ám, ha nagypapámra gondolok, aki a vasárnapi sertéspörkölt mellé, mióta az eszemet tudom ugyanazt a 3/2-es arányú száraz fehér fröccsöt fogyasztja, azon egyszerű okból, mert ő azt szereti, és bár hallott róla, de nem érdekli, hogy a tankönyvek alapján neki vöröset kéne éppen kortyolni, lehetőleg Villányból. Azt hiszem ő csinálja jól. Ő magától is rájött a How to do-ra. És mégis hogyan csinálja? Élvezettel, és itt Major Misi barátomat idézném: „Az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz bort igyunk!”

Azt, hogy mit kell csinálni bárhonnan meg lehet tanulni, ám azt, hogyan érdemes csinálni mindenkinek magának kell eldöntenie. Ízlése mindenkinek van, az nem nagy kunszt. Ezt az ízlést felvállalni az már annál inkább!

Kellemes Ünnepeket (és sok jó bort )Mindenkinek!