Winelife

Néha szeretem, néha kifejezetten nem. Néha nagynak és személytelennek érzem, néha pedig pont az tetszik, hogy csak úgy simán el lehet benne veszni. Néha taszít a rengeteg ember és a hatalmas forgalom, máskor jó együtt hömpölyögni a tömeggel akárhova is sodor az ár. Néha ki nem állhatom, hogy nem tudom eldönteni kicsit balra, simán balra, vagy nagyon balra kell fordulnom, máskor egy rossz döntés miatt olyan helyekre jutok el, amit másképp biztos nem láttam volna. Néha utálok a körúton, a Blahán, az Üllőin, a Dózsán, a Parlamentnél kóborolni házszámtáblákat keresve, ugyanakkor szeretem, ha egy ritkán látott jó barát beül mellém és humán gps-t, valamint élő parkolócetlit játszik. Néha nem szeretem, mikor nem találom meg, amit keresek, ugyanakkor tetszik, hogy a legeldugottabb utca végén is lehet egy vinotéka, ahol szívesen látnak. Nem szeretem a zsúfolt és leginkább egyirányú utcákat, viszont tetszik, ha a harmadik kör végén találok végre egy szabad helyet, ahonnan már csak száz méter, meg egy kétszer két sávos út. Nem szeretem, hogy le van zárva, de élvezem, hogy újra lehet tervezni, bár mivel még mindig le van zárva, így az új útvonal sem egészen jó. Nem szeretem a záróvonalakat, mikor nekem pont az utca másik oldalán kellene lennem, viszont jó, hogy egy kereskedőnek sokszor több boltja is van, és ha szerencsém van, valamelyik csak a jó oldalon lesz. Nem szeretem, ha háromszor kell újrakezdenem a mondatot, de jó látni, hogy percenként új vevő lép be a boltba. Nem szeretem, ha nem engednek be valahova, de jó érzés, ha érdeklődéssel fogadnak, hisz öt perce mindenkinek van, és amúgy is még be sem jöttem már beszéltem. Nem szeretem, ha én vagyok aznap a tizedik, de büszkeséggel tölt el, hogy Sopronból az első. Nem kedvelem, ha alkudozni kell, de élvezem, ha meg tudunk állapodni. Néha szeretem, hogy három nap sem elég hozzá, ám nem szeretem, hogy a napi tíz megálló sokszor csak álom. Örülök, hogy a google mindent tud, de akkor a navigáció miért nem ismeri azt a kerületet? Néha idegesítő, hogy borkóstoló előtt van a legnagyobb dugó a bevezetőn, de mindenért kárpótol mikor azt látjuk, hogy huszonöt ember kitartóan vár megérkezésünkre. Kedvelem, hogy négy hídon is átmehetek hazafelé, és már meg sem lepődöm, hogy a Lánchídon dugó van. Néha szeretem, hogy Budaörsnél láthatom a naplementét, máskor jobb szeretnék olyankor már hazafelé tartani. Tegnap Budapesten jártam….néha szerettem, néha kifejezetten nem.